A tanszéken egyaránt folynak irodalmi és nyelvészeti kutatások. Az irodalomtudomány területén a leggazdagabb hagyományt a XIX.-XX. századi, valamint a középkori regényirodalom tanulmányozása képezi; jelenleg kiemelt terület e téren a modern francia költészet formavilága, továbbá Marguerite Duras munkássága. Különböző műfajokhoz tartozó szövegek szerkezeti vizsgálata folyik a francia irodalom legrégibb korszakát illetően (legenda, eposz, trubadúrlíra, regény). A nyelvészeti kutatásoknak mintegy közös nevezője a szövegnyelvészeti – és az ezzel szükségképpen együtt járó pragmatikai – megközelítés. E téren a kutatók érdeklődése főként a koherencia feltételeire, a névmások szövegbeli viselkedésére, valamint az ellentétes és megengedő viszonyok logikai aspektusaira irányul. Kapcsolódnak a szövegnyelvészeti tanulmányokhoz elbeszéléselméleti vizsgálatok is, a nyelvtudományi ihletésű francia narratológia hagyományát folytatva. Jelentősek a fordítás elméletére és gyakorlatára, valamint a számítógéppel támogatott didaktikára vonatkozó kutatások, amelyek újabban a spanyol nyelvre is kiterjednek. Hosszú idő óta tanulmányozott kérdés a tanszéken az újlatin nyelvek kialakulása, a kései latin nyelv problematikájával együtt. Mind az irodalomtudományi, mind a nyelvtudományi munkálatok publikációs fóruma a tanszék sok évtizedes múltra visszatekintő, külföldön is ismert francia nyelvű sorozata, a Studia Romanica.